9 fõ vállalkozott a 3 napos útra. Mindenki jól érezte magát.
Prága Christmas Cup 2008
9 fõ utazott: BALI, BÖMI, BOROS, GIORGIO, HOGYOR, KUTYA, LALLER, MAXI,és én alias FERIBÁ,
Viszonylag hamar összejött a brigád. Az utolsó pillanatokban a Fibit nem engedte el a cég. Palárti tagtársunk sajnos világcsúcsot ugrott távolban a fõsulin, de lemérhetetlen volt, mert az utolsó métereket a falon kellet volna lemérni, azaz freskót játszott. Elõzõ életében Leonárdo mesternél statiszta volt, mint freskó.
Viszonylag hamar találtunk helyetteseket.
Hogyor, mint régi motoros az Egyesült Államokban kölcsönben játszott nyáron a Whiskey Lacrosse csapatnál.
Maximilián, pedig fél év kihagyás után játszott újra!
Az indulás majdnem pontosra sikeredett, max fél órát késtünk. A busszal késtem meg kissé.
A fõsuli elé mentem, ahol már majdnem mindenki ott volt. A buszt telepakoltuk. A Maxi, és barátai az állomáson csatlakoztak hozzánk a személyautójával..
Elõször a határon álltunk meg, de hiába, mert már bezártak a valutaváltók a szokásos helyen, de tõle 200 méterre a szlovák hölgy váltott, és matricát is adott. Egyébként Laller barátunk vezetett. Végül is a határátkelõn elfelejtett a kis Kutya tagtársunk valutát váltani.
Mindent hozott, csak koronája, eurója, gatyája, meze nem volt, de kapott tõlem mindent.
A buszban utazott a Kála szépségszalon egyik tulajdonosa is, mint leendõ szponzor! Ezért is vittük ki Prágába jutalomból. Volt nála némi korona, cigi, sportcipõ és néhány személyes holmi.
Idõben érkeztünk a szállásra, ahol szokás szerint elsõk voltunk. Most volt fûtés, amit egy kis pálesszal pótoltunk, de melegitõleg hatott a talajszõnyegek behurcolása ágy gyanánt! Nem is tudom már, hogy elmentünk e vásárolni a Tescóba, vagy nem, de ettünk és ittunk utána.
Majd meglátogattuk a szokásos bárunkat, ahol megittuk söreinket. Korán lefeküdtünk.
A reggeli, amit kaptunk az fenséges volt, azaz bõséges és finom volt. A busszal mentünk a csarnokhoz, ami elég közel volt, de nem akartuk végigcipelni a kapusfelszerelést.
Az ebéd a helyszínen volt.
A sorsolás lehetett volna jobb is, mint utóbb kiderült, mert a gyõztessel kerültünk egy csoportba!
A szokásos kezdést produkáltuk! Az elsõt 11: 30-ra buktuk, de a következõ kettõ is hasonlóra sikeredett…14:19, majd 15:20. Az elsõ kivételével mindkettõt simán nyerhettük is volna, de a fránya kapusba minden elakadt. Sebaj, majd a döntõben nyerünk. Közben bírók is voltunk, a szokásos emberek vállalták…Laller, Giorgio. Érdekes módon mindig mindenki kezdõ ebben a szakmában, de a meccsek alatt mindenki okos tud lenni.
Lefürödtünk, majd haza utaztunk. Miket mondok, felöltöztünk, aztán a szálláson zuhanyoztunk egy nagyot. Majd megittuk söreinket, kajálgattunk, pihentünk, aztán elindultunk a vacsora helyszínére. De elõbb beugrottunk a közértbe, hogy vegyünk a kabalababák mellé egy kis édességet.
Szerencsénkre pont üres lett két asztal. Kicsit aggódtunk, hátha késünk. Önkiszolgálós laktatós kaja volt, vagy nyolcszor álltunk sorba az edények elõtt, Szerintem nem számítottak ránk, mert többször is kifogyott a tál húsos része!!
Innét cseh segítséggel megérkeztünk a bárba.
Hát a jó helyekrõl lekéstünk, de azért sikerült leülnünk, viszonylag jó helyen. Ajándékainkat leadtuk, amiért kaptunk egy sorszámot. Nem is tudtuk, hogy mi is a cél evvel!
Nekiálltunk sörözgetni, rövidezgetni. A zenét a cseh inter-crosse-sok adták, mármint õk játszottak. Na erre beizgultak a tinik, mi nem!
Közben a vendéglátók fõnöke Tereza kiosztotta a télapós jelmezeket! Nekem egy sapka jutott. Szólt a zene, dumálgattunk, iszogattunk, aki ügyes volt azt meghívták a németek, csehek, szlovákok, magyarok. Ez állítólag a Fibizmus effektus volt!
Na szerepeltünk is a németek után. Én voltam a télapó, és az ölembe ültek a gyerekek, és elmondhatták kívánságaikat, miközben énekeltük a karácsonyi nótát. A fotók mindenrõl tanúskodnak! Én meg szórtam, adtam az arra rászorulóknak a szaloncukrot, vagy nem emlékszem már mit!!
És jött a meglepi, a sorsolás! Hát igen…húzták a számokat, és mindenki, mint a tombolánál ment a nyereményekért.
Hát mi beleinvesztáltunk vagy 200 forintot. Még én vettem 10 édes kis plüssfigurát a Metróban! Mondanom sem kell, hogy halálra nyertük magunkat! Szinte mindenki egy üveg rövidet kapott, ami elég hamar el is fogyott!
Meg a korona is egyeseknél, de mire való a világhírû magyar túlélõ stilus! Mindig kaptunk söröcskét valakitõl. Mindenki állta a sarat! Ha így álltuk volna a mérkõzések alatt, nyerõk lettünk volna.
Három óra tájban feküdtünk le szállásunkon, ahova bejutottunk simán, mert velünk jöttek a vendéglátók is!
A Maxiék egyéni szoc. Probléma, vagy 1 órát verték az ajtót, falat, mire talán Pista barátunk meghallotta, és beengedte õket!
Reggel kicsit nehezebben keltek egyesek, késõbb ehettek a svédasztalos reggelibõl. Összepakoltunk. Hál istennek, most nem mi kezdtünk, hanem talán a 4. meccs lett a miénk A rendezõk egyike rákérdezett tõlem, hogy velünk vannak e az alvók!! Hát a Maxi és csapata aludt. Mindenki vette a lapot, kivétel a Maxi, hogy el kell hagynunk a szállást, sõt ráadásul, nem is tudtuk hova kell mennünk! De érhetõ, ha valaki alszik 2 órát az nem lehet fitt, fõleg, ha ez még párosul némi alkesszel is! Együtt kellett mennünk a cseh Zdenekkel, vagy 15 kilómétert! Hát egy kicsit türelmetlen volt!
De odaértünk, a kijelölt 2 bíráskodásból az egyiket megúsztuk!
Majd nyertünk 18:4-re a Vopice ellen, a SZÕRÖS csapatát levertük!
Végr!!…a Maxiék fent horkoltak a lelátókon!
Góllövõk: Laller 28, Giorgio 12, Bömi 8, Maxi 4, a többiek mind 2 / Boros, Kutya, Hogyor /
Benyomtuk a szószos kaját, majd átvettük a díjakat, egy pólót! Dehogy, mert azt már megkaptuk az elõzõ nap! Csokit kaptunk!
Majd vártunk fél órát, hogy visszamenjünk 6 whyszkis pohárért, ami a szálláson maradt!
Utána tankoltunk, a Maxiék bementek a LIDL-be, mert nem volt idejük a délelõtt folyamán abban a 4 órában kaját venniük!
Közben megúsztunk egy tilos várakozást, a rendõrök szemet hunytak! Tankoltunk és elindultunk a szemerkélõ ködszerû esõben!
A Maxiékat Brno elõtt értek utol bennünket!
Na innét együtt kocsikáztunk Szombathelyig!
Hamar hazaértünk.
Jövõre is megyünk!
Feribá
