A Prágai élményekrõl testnevelõ kollégám Zách György számol be!
Ajánlom mindenki figyelmébe!
Feribá
Ajánlom mindenki figyelmébe!
Feribá
Chrismas Cup Prágában
2010. november 26. és 28. között sikerült kijutnom Prágába a Karácsony Kupára (Christmas Cup). Igaz még nincs karácsony, de tradicionálisan ilyenkor szokták megrendezni ezt a rangos tornát. Ez idén sem volt másképpen, 12 csapat vett részt 7 országból. A magyarokon kívül volt két német, két szlovák, egy francia, egy olasz, egy svájci és négy cseh csapat is.
Kalandosan indult az utazás, már az elindulás gondot okozott, sajnos nem jött a busz ami bevitt volna Fehérvárra a vonatra. Szerencsére egyik kollégám el tudott vinni, így idõben odaértem Szombathelyre. Még jó hogy idõben ott voltam és nekem kellett várni a többiekre, mert õk késtek. 9 személyes kisbusszal mentünk, természetesen én kaptam a legjobb helyet, elöl középen nyomorogtam. Olyan kis helyre a kutyámat sem ültetném, mert állatkínzásnak minõsülne. 5 óra Prágáig és 5 óra vissza, elég zsibbasztó érzés volt.
Szakály Feri kérésére vittem magammal egy üveg whiskyt, gondoltam péntek estére jó lesz eliszogatni és beszélgetni. Keresztülhúzta számításaimat, mert már a buszban elkezdtünk iszogatni. 2-3 óra alatt el is fogyott az üveg whisky, meg egy üveg sör is kísérõnek. Jó lett a hangulat, sztorizgattunk elöl a buszban, a többiek hátul zenét hallgattak vagy aludtak.
Sikerült simán Prágában a szállásra érni. Ott elõ került a mézes házipálesz is, bevizsgáltuk. Szombat estére azért az is elfogyott. Még idõben érkeztünk, sikerült matracot foglalni, ugyanis megint a szokott helyen egy tornateremben aludtunk hálózsákban. A svájciakat és az olaszokat leszámítva az összes külföldi csapat ott aludt. Kipakoltunk, elfoglaltuk a helyünket és elindultunk megnézni Prága belvárosát. Néhány szlovák ismerõs is jött velünk a metróhoz. Õk segítettek kiválasztani a megfelelõ jegyet, hogy be tudjunk metrózni a belvárosba. Én soha nem utaztam még ott metrón, nem tudtam mi hogyan megy. Vettünk egy 18 koronás jegyet ami maximum 30 percig volt érvényes. Nem akartuk a 26 koronásat megvenni, mert az 75 percig volt érvényes, de mi nem akartunk annyit utazni. Sikeresen megérkeztünk a belvárosba, de ott az állomáson meglepetés ért minket. 3 ellenõr fogadott amikor fel akartunk mozgólépcsõzni a felszínre. Rögtön legombolták rólunk a személyiket. Majd 700 koronás (kb 8000 Ft) birsággal fenyegettek, mert nem vettük észre, hogy apró betûvel az információs tábla aljára volt írva, hogy a 18 koronás jegy 30 percig érvényes, de maximum 5 megállóig. Mi pedig tízet jöttünk. Hát ez szívás volt. Természetesen nem voltunk hajlandóak kifizetni, mert senki nem nézte a tábla alját. Majd rendõrt hívtak. Õket nem nagyon érdekelte a dolog, látszott rajtuk hogy nem mi voltunk az elsõ turisták akik így jártak. Sajnos ez egyik rendõr kukacoskodó volt így nem úsztuk meg bírság nélkül. 300 koronát kellett fizetni, kb 3500 Ft. Mondhatni ez majdnem felélte a költõpénzünket. Innentõl kezdve senkinek nem volt õszinte a mosolya a hétvégén.
Egyébként Prága belvárosa ettõl függetlenül csodaszép még éjszaka hóesésben is. Gyönyörû karácsonyi hangulat volt, szép karácsonyi díszbe voltak öltöztetve az épületek és az utcák. A Károly-híd és a Moldva folyó még éjszaka is magával ragadó látvány.
Szombaton mi kezdtünk a legkésõbb játszani, ilyen sem volt még hogy nem kellett korán kelni. Az elsõ meccsünk a francia csapat ellen volt. Nem tudtuk kik jönnek tõlük. Van amikor bomba erõs csapatuk van, van hogy nagyon gyenge. Most megleptek minket, mert csak négyen jöttek, viszont három nagyon jó cseh játékos beállt hozzájuk. így nehéz falatnak ígérkeztek. Nem kezdtünk megilletõdötten, el is húztunk néhány góllal, de ezek után feltámadtak és egyenlítettek, majd vezettek is. A vége elõtt 15 másodperccel sikerült egy átadást elhalásznom és gólt lõnöm, ezzel döntetlen volt az állás, de a vége elõtt 5 másodperccel az utolsó kapura lövésükbõl gólt lõttek, így kikaptunk egy góllal.
Annyira nem bánkódtunk a vereségen, igaz bosszantó volt. A gyõztes csapat az olaszokat kapta, az pedig macska – egér játék lett volna ellenünk. Így mi a gyengébbik német csapattal kerültünk össze, az Uni Trier nevû formációval. Még soha nem találkoztunk velük semelyik korábbi tornán. Változatos meccs volt, de a végén sikerült néhány góllal legyõzni õket, igaz volt jó néhány lacrosse-os mozdulatuk. A meccs legérdekesebb figurái a bírók voltak. A másik német csapat fújta a mérkõzést. Nem is volt ezzel probléma, korrektül ítélkeztek, csak semmi szöveget nem engedtek. Minden apróságra figyeltek, majdnem engem is kiállítottak. Pedig én eléggé sportszerûen játszok, mindig elismerek minden hibámat. Még azt is, hogy a megszokottnál többet reklamáltam, de az elõzõ meccsen ez néha bejött és nekünk ítéltek a bírók. Most viszont többször megállította a mérkõzést és figyelmeztetett, de nem csak velem történt meg a meccs folyamán.
A szombati harmadik mérõzésünk igazi hidegzuhany volt. A Yougsters nevû cseh csapat ellen játszottunk. A nevükbõl kiindulva fiatal átlagéletkorú csapatra tippeltünk. Ez a tippünk be is jött, viszont a játékban nem mutatkozott meg korbeli fölényünk. Tudtuk, hogy egy lacrosse-os csapat és a tél miatt kényszerültek be terembe inter-crosse-t játszani, ennek megfelelõen elég keményen játszottak. A kapus volt az edzõjük. Mindent kifogott, bárhova ment a labda, bármilyen cselt csinált az ember. Leért a földre ha lefele lõttünk, odaért a felsõ sarokhoz ha oda lõttünk. A gyerekek sem voltak ügyetlenek, nem ejtették el a labdát, pontosan passzoltak egymásnak. Igaz a fair play nem volt jellemzõ rájuk, igazi cseh mentalitásuk volt, miután fejbelõttek még bocsánatot sem kértek. A vége sima vereség lett, de a fáradtság ekkor már elég erõteljesen eluralkodott a csapaton.
Ezzel vége is volt a szombati mérkõzéseknek. A nap folyamán egyszer vezettünk a Szilárddal mérkõzést is, a franciák és a svájciak meccsét. Véleményem szerint minõségi játékvezetés volt, nem engedtük a kemény játékot, határozottak voltunk és a szabálytalanságokat lefújtuk és büntettük. Mindenezek ellenére több mérkõzést nem vezettünk az egész tornán, mondani sem kell, annyira nem bánkódtunk ezért.
Szombaton háromszor kaptunk enni, vasárnap kétszer, egész jó kaják voltak. Volt nemzeti cseh étel, knédli, de volt hogy spenótos, moszatos hús volt. Igazából finom volt mind, meg olyan éhesek voltunk, hogy mindent megettünk
Este még elugrottunk a Tescoba venni ajándékot az itthoniaknak, meg valami kaját magunknak. Elmentünk a szállásra, lepakoltunk, átöltöztünk, aki éhes volt evett még pár falatot. Aztán jött a sörözgetés meg a sztorizgatás.
Leginkább én meséltem a régi élményeket, mivel a csapat felének ez volt az elsõ tornája. Feri bá’ lefeküdt aludni kicsit, sokat izgult nap közben a pálya mellett, kimerült tõle.
A fiuk és a lányok hallgatták a régi jó sztorikat. Mirõl is szól valójában ez a sport, az esti bulikról, az ismerkedésekrõl. Valamint a régi fõiskolás örökzöld történeteket, például a fõiskola elõtt lévõ hiányos korlátról. Õk is elmeséltél hogyan zajlik az élet mostanság a fõiskolán.
Késõbb elindultunk a buli helyre. Kíváncsian vártuk milyen lesz. Gyalog körülbelül 10 percre volt, egy háztömböt kellett megkerülni. Természetesen GPS segítségével mentünk, nehogy véletlenül eltévedjünk. Már voltak páran amikor megérkeztünk, de még volt helyünk. Leültünk egy sarokba, szerencsére az egész csapat elfért egy asztalnál. Leadtuk az ajándékunkat is, mindenki megkapta a maga sorszámát amivel majd megnyeri valaki más ajándékát.
Készülõdtek a szervezõk, rakták össze a zene felszerelést, vették át az ajándékokat. A pultos fiuk és lányok közben rohangáltak össze-vissza és kérdezgették ki mit kér inni. Sajna mi nagyon spóroltunk, mivel a metrós kaland után nem sok pénzünk maradt, fõleg hogy megvettük az ajándékokat az otthoniaknak, családtagoknak.
Elég lapos volt a hangulat, lehet a sörhiány miatt, lehet a rossz hely, lehet a társaság miatt. Mindnet elmond a buliról, hogy amikor kért egyik olasz srác egy nagy whiskyt, akkor a pultos srác jóval a vonal alatti mennyiséget öntött neki. Ezt pont láttam, mert elõttem mérte ki.
Régebben az ajándék sorsolás is másképpen volt, egyenként mentünk végig minden ajándékon és ki kellett menni átvenni azt. Most ez sem így volt. Sorba álltunk az ajándékos asztal elõtt és egyenként vettük át azt amit kihúztunk. Egyik német lány ajándékát sikerült kihúznom, volt benne egy finom német sör és egy csomag gumicukor. Nem sokáig maradtunk, lapos volt a hangulat. Fél egy fele már aludtunk is. Ilyen sem volt még eddig több éves pályafutásom alatt, hogy ilyen korán aludjuk és ráadásul három sörrel a hasamban. De ha a jó oldalát nézzük, akkor még soha nem aludunk ennyit, és soha nem voltunk még ilyen kipihentek vasárnap. De jó is volt, mert vasárnap miénk volt az elsõ mérkõzés. Ez jellemzõ minden szervezésre, hogy a magyarok szokták játszani vasárnap az elsõ mérkõzést. Talán azért mert tudják, hogy mi szoktunk a legtovább éjszakázni, de most ez a számítás nem jött be.
Szóval vasárnap mi játszottuk az elsõ mérkõzést egy német csapattal szemben, a Landenberg Panthers ellen. Ebbõl a csapatból került ki a torna gólkirálya is, de ellenünk nem ficánkolt annyira. Sajnos nem sorolható egy kategóriába a két csapat, sima vereséget szenvedtünk. Technikailag és taktikailag is fölénk kerekedtek. Semmi problémánk nem volt ezzel, nem azért utaztunk ki, hogy ezt a csapatot tönkre verjük.
Végeztünk a mérkõzéssel, nem is pihentünk és a következõ mérkõzés már a miénk volt ismét a franciák ellen. Természetesen még mindig játszottak a cseh játékosok a franciáknál. Mi is erõsödtünk, Feri bá’ fia, Maxi is beállt játszani, igaz állítólag két éve nem volt ütõ a kezében, de azért elõtte sok évig játszott. Ez szerencsére meg is látszott rajta és ügyes volt. A franciáktól elõzõ nap egy góllal kaptunk csak ki, így szoros meccsre számítottunk, fõleg úgy hogy erõsödtünk a Maxival. Sajnos nem jött be a számítunk. A cseh vendégjátékosok eléggé lacrosse-os stílusban játszottak, nekünk nem feküdt ez a stílus, sima vereség lett a vége. Meglátszott rajtunk az elõzõ mérkõzés, simán lefutottak minket, és sokkal jobb volt a helyzetkihasználásuk is.
Utána tudtunk pihenni egy meccset. Kicsit összeszedtük magunkat, átbeszéltük hogyan kéne az utolsó meccsen játszanunk. Sajnos csak az utolsó elõtti helyért játszhattunk, megpróbáltuk elkerülni azt a leégést, hogy utolsók legyünk.
Egy ismerõs csapatot kaptunk az utolsó mérkõzésen. Szlovák barátainkat a Choré Vrány csapatát. Elõtte négyszer – ötször játszottunk ellenük és csak egy meccset tudtunk megnyerni. Mikor nyerjük meg a másodikat is ha nem most. Nem is értettem mit keresnek itt, hiszen elvileg egy nem rossz csapat.
Sikerült egy jó taktikát kitalálni, igaz nem teljesen volt szabályos a dolog. Zónázást játszottunk, ami szigorúan tilos inter-crosseban. A szabálykönyvben annyi van írva, hogy a zónázás amikor két védõ védekezik egy támadóval szemben. Mi ezt megfordítottuk, és egy védõ védekezett két támadó ellen. Elvileg esélytelenek voltunk így, ám mégis bejött ez a húzás. Hátul maradt a Maxi, mi hárman pedig támadtunk, így nem tudtak lekontrázni minket. Vagy visszaértünk védekezni, vagy a Maxi kivédekezte egyedül. Persze a Gábor nagy védéseire is szükség volt. Elöl pedig sikerült belõdözni a helyzeteket.
Így a 11. helyen végeztünk a 12 csapatos mezõnybõl. Körülbelül erre az eredményre számítottunk, de azért nem bántuk volna ha meglepetést okozunk. Azért sikerült egy kicsit meglepnünk a társaságot, hiszen a Szilárd nyolcadik, én pedig hatodik lettem a góllövõ listán 110 játékosból, ami nem egy rossz eredmény szerintem. Ha majd a kezdõk is fejlõdnek kicsit akkor egész jó csapat lehet ebbõl a társaságból, csak járjanak rendesen edzésre.
Az utolsó mérkõzés után elmentünk megettük még a búcsú ebédünket, ami egy cseh specialitás, a knédli volt. Mikor befejeztük, még megfürödtünk, és könnyes búcsút vettünk a szervezõktõl, nem volt kedvünk megvárni az eredményhirdetést, nem is kaptunk nagy ajándékokat, egy oklevél és egy tábla bonbon. Így is öt óra volt a hazaút, csak két megállót tettük. Az egyik az én ötletem volt, hogy igyuk meg a Feri bá’ sörét, nehogy megmelegedjen hazáig. És milyen igazam lett a végén, mert ahogy megálltunk kiderült, hogy a GPS elirányított minket Bécs felé, mi pedig Pozsony felé akartunk menni. Szóval két doboz sörön múlott hogy nem tettünk nagy kerülõt és nem kellett még a sógoroknál is autópálya díjat fizetni. Így megúsztuk egy 10 kilométeres kerülõvel, hála a két doboz sörnek.
A hazaút egész jó volt, bár megint elöl nyomorogtam a kisbuszban, de elszórakoztattuk egymást. Az út Magyarországig egész jó volt, végig autópálya, de aztán jött a szokásos magyar rémálom. Az öt órás útból két óra csak azzal megy el, hogy Magyarországon zötykölõdünk és kanyargunk a remek útjainkon. Persze addigra megérkezett a hó is az országba, és Gyõrtõl végig 50-nel jöttünk Szombathelyig. A lényeg hogy egyben hazaértünk, bár egyszer vészes volta mikor egy út közepén lévõ szigetet kikerülve elõztünk egy elõttünk tötyörgõ autót, csak a gond az volt, hogy szembe is jöttek, de simán elõztünk, nem volt gond.
Szombathelyen kiraktunk mindenkit ahol kérte, én utoljára szálltam ki az Órásháznál. Felmentem Tímár Tomi barátunkhoz, aki lakótársunk volt sok évig még a fõiskolás évek alatt. Lepakoltam, elbeszélgettünk kivel mi van, közben megittunk egy üveg borocskát és végül éjfél fele sikerült elaludnunk. Jó volt hallani kivel mi történt az elmúlt pár évben. Reggel sajna elaludtam mert a telefonom valami érthetetlen okból lemerült, pedig elõtte töltöttem fel pár nappal és még bõven bírta a kijelzõ szerint. Szerencsére a Tomi felkeltett, pont õ is akkor ment dolgozni és kivitt a vasútra. Jó sok hó esett egy éjszaka alatt Szombathelyen, 12 cm biztos volt. Gyorsan kiszedtük a kocsit a hó fogsága alól, nem volt vészes mert erõsen olvadt már. Elértem a vonatomat és csodák csodájára betartotta a menetidõt, mert már felkészültek a télre a MÁV-nál. Ilyen sem volt mostanában. Itthon már nem is látszott semmi a hóból, bár talán annyi nem is esett mint Szombathelyen.
Pontosan idõre beértem a kollégiumba is. Egy fárasztó ám de élményekben gazdag hétvégét hagytunk magunk mögött. A metró ellenõröket és a hideg alvós termet azért kihagytam volna, de ilyen is kell, ettõl lesz sok év múlva is emlékezetes a kirándulás. Reméljük jövõre már a Sárosd Stars is tud indulni egy ilyen külföldi kupán. A szombathelyiek és mi is itthon nagyon boldogok lennénk.
Eredmények:
Hungary – France
18 – 19
Uni Trier – Hungary
13 – 15
Youngsters – Hungary
27 – 9
France – Hungary
21 – 17
Langenberg Panthers – Hungary
16 – 8
Choré Vrány – Hungary
11 - 13